Ezt a kérdést úgy is feltehetném, hogy B-mód vagy J-mód, te melyiket választod? Bár biztos kevesebben értenék.

Rohanás, információ tömegek, amik nap mint nap érnek, a figyelmünk szétszórva a minket érő millió ingerre, ettől persze feszültek vagyunk, és esélyt sem látunk a pihenésre, a dolgok élvezetére. Valójában nem tudjuk mi a baj, csak azt érezzük: valami nagyon nincs rendben. És ennek nagyon egyszerű oka van: olyan mértékben el vagyunk tolódva a “mennyiségi társadalom” felé, amit a bal agyféltekénk működéséből fakadó B-mód képvisel életünkben, hogy az szinte már borzasztó.

Mindenből a “sok” a “több” és a “még” az elfogadható vagy igényelt. Több pénz, több idő, több jó érzés/élmény. De ezek mind Mennyiségi kérdések, és alapvetően a B-mód működése révén ébrednek bennünk. Ám a több sosem lesz elég, és ez mindenképpen stresszt fog szülni. És ami ebben a legfélelmetesebb: az emberek túlnyomó többsége ehhez a stresszhez már annyira hozzá szokott, szinte észre sem veszi. A mindennapok normál velejárójának tekinti, mondhatni természetesnek véli.

Pedig ezzel párhuzamosan lehetősége volna megélni a Minőséget is a J-módon keresztül, ahol a több és kevesebb nem ismert fogalmak, elég az ami van, mi több: az ami van, nem hogy elég de jóval több, mint amit a B-mód képes hozni az életünkbe. A J-módban megélt béke, a harmónia, a minőségileg eltöltött idő, a kiegyensúlyozottság érzése.

Annak megélése, hogy nem az fogja elhozni a nagybetűs pillanatot ha rohanunk és hajtunk, hanem az, ha megállunk egy pillanatra, és AZT a pillanatot hagyjuk megnyilvánulni teljes mértékben az életünkben. Amikor megélhetjük valójában azt, akik és amik vagyunk, azt amit tudunk, és amit ezáltal képesek vagyunk képviselni a mindennapi életünkben.

Ami talán a legérdekesebb ebben az egészben, hogy mindez lehet egy tudatos Választás eredménye. Ehhez csak azt kell megtanulnod, hogyan és mire koncentráld a figyelmedet. Ilyen egyszerű az egész.